Mint ismeretes 2015. szeptember 26-tól betiltják – pontosabban nem forgalmazhatóak – a hagyományos kazánok, helyette úgynevezett kondenzációs kazánokat kell árusítani, illetve beszereltetni. Az ilyen típusú kazán működése gazdaságosabb, valamint a környezetszennyező hatása is alacsonyabb.
Jövő nyárig azonban haladékot kapott a lakosság, így 2016. július 1-ig tolta ki a napokban megjelent hazai rendeletmódosítás a kazánok hatásfokával kapcsolatos szigorítást.
Egy európai úniós rendelet szerint szeptember 26-tól csak olyan kazán hozható forgalomba, amelynek hatásfoka eléri a 86%-ot. Mivel ezt csak a kondenzációs kazánok tudják, gyakorlatilag csak az ilyen típusú készüléket vehettünk volna a korábbi elképzelés szerint januárt követően.
Lakossági felhasználók esetében ez a dátum tolódott ki 2016 július 1-re, cégek esetében azonban megmaradt az eredeti határidő.
Mi az a kondenzációs kazán?
Mitől kondenzációs a kondenzációs, turbós a turbós és kéményes a kéményes kazán? Amikor egy gázkazánban elég a földgáz, szén-dioxid meg víz keletkezik, amit valahova el kell vezetni. A kéményes készülékeknél ez a kéményen keresztül távozik, itt a természetes huzat húzza ki a füstgázt. A helyiség levegőjével együtt.
Ez utóbbi nem annyira jó dolog, ezért találták ki az úgynevezett turbós készülékeket (amelyeket valójában helyiséglevegőtől független működésű készülékeknek kellene hívni hivatalosan, de hát senki nem hívja őket így). Ezekben egy kis ventilátor szívja be a levegőt az egyik csövön, és fújja ki a füstgázt egy másikon (esetleg egy dupla falú cső egyik és másik rétegén keresztül). Zárt rendszerben kering tehát a levegő, ami már jobb, de még itt is 150-160 fokos füstgáz távozik, ami elég nagy energiaveszteség.
A kondenzációs kazánok is turbós készülékek, de a füstgáz hőjét is hasznosítják: a fűtési rendszerből visszavezetik a lehűlt vizet, és a távozó gázt lehűtik. A benne levő vízgőz kicsapódik (csúnyábban lekondenzálódik, innen az elnevezés), és az így felszabaduló energiát is fel lehet használni fűtésre.
Ha valaki precízebb, részletesebb leírást szeretne, ezen a linken olvashat bővebben a témáról: Link
A kondenzációs kazánok a hetvenes évek végén jelentek meg először Hollandiában, és elég szép karriert futottak be. Ha valaki semmit nem korszerűsít a fűtésrendszerén, csak a kazánját cseréli le kondenzációsra, azzal is várhatóan 18-20 százalék energiát meg tud takarítani.
Új rendelet, új hatásfok számítás
A tüzelőanyagoknak kétféle fűtőértékük van: az alsó és felső. A felső fűtőérték az égéshő, melybe beleszámolják a keletkező füstgáz energiatartalmát is. A XIX. század első felében, amikor elkezdtek ezzel foglalkozni, az alsót használták, ami nem okozott problémát: széntüzelésnél a két érték ugyanaz.
A kondenzációs gázkazánoknál viszont ezzel módszerrel számolva száz százalék feletti értéket kapunk (az elméleti maximum 111 százalék), hiszen a füstgáz energiájának egy részét visszanyerjük. Az új rendelet szerint – nagyon helyesen – ezentúl minden kazánnál az égéshőből számítják majd a hatásfokot. Így egy kiemelkedően jól működő kondenzációs készülék 95 százalékos lehet. Ez igen menő, viszont elsőre elég bénának tűnhet azoknak, akik száz feletti értéket szoktak meg.
Energiahatékonysági osztályok bevezetése kazánok esetén
Ezentúl a kazánokra, vízmelegítőkre, melegvíz-tárolókra, szolárrendszerekre, hőmérséklet-szabályozókra (termosztátokra), hőszivattyúkra is rákerül egy címke, rajta egy betűjellel, amelyik nagyon egyértelműen mutatja a készülék energiahatékonyságát. Nagyjából úgy, ahogyan ezt a hűtőknél már megszokhattuk.
A betűjel mellett szerepel a címkén néhány egyéb adat is (a tétel pontos megnevezése, egy típusra utaló piktogram, a hangteljesítmény és a teljesítmény kilowattban). Itt a legfontosabb, hogy minden gyártónak ugyanazt a mutatót kell feltüntetnie ezentúl, melyet ugyanazzal a módszerrel kell mérnie.
Források: Feol, Index